Múlt pénteken a friss OGYI engedéllyel a kezemben az utolsó csatába indultam az OEP engedélyért. Valahogy éreztem, hogy valaminek még lennie kell, az nem lehet, hogy ilyen gyorsan összejönnek a dolgok. Az nem lehet, hogy májusra kalkuláltam a beültetést és még ebben a hónapban indulhatunk. Túl szép volt minden, hogy igaz legyen.
Reggel felhívtam Fülöpöt, fél 11-re be is rendelt magához, 11-kor már le is jött, egyszerűen mesébe illő volt a szitu. Odafelé a villamosvezető rám csukta az ajtót felszálláskor, itt már éreztem, hogy jó napom lesz... Miközben várakoztam a folyosón, beszédbe elegyedtem egy szimpatikus lánnyal, aki az OGYI engedélyt akarta beszerezni. Nem tudom, más hogy van vele, de néha annyira jó olyan emberrel találkozni, aki hasonló cipőben jár, mint én. Aki tudja, min megyek keresztül a munkahelyemen az állandó elkéredzkedésekkel (amíg volt munkahelyem, haha), aki tudja, milyen az, mikor egy rohadt pecsét választ el attól, hogy esélyed legyen gyereket szülni. Aki szintén bárkinek szó nélkül be tudna mosni, aki kiejti a bűvös "nem kéne rágörcsölni és rögtön teherbe esnél" mondatot...
Szóval, jött Fülöp, beterelt minket a múltkori irodába, ahol már csak egy kis lyuk volt a falon és a fóliát is leszedték az asztalról, és elénk rakta a papírokat és jött a na akkor most diktálom rész. Aztán az első papír fejlécénél elakadtunk. Mégpedig a lakcímnél. Tudom, most azt gondolod magadban, még a hülye lakcímét sem tudja leírni? Nem csoda, hogy kirúgták... De egy kicsit árnyaltabb a helyzet. Történt ugyanis, hogy nyáron eladtuk a lakásunkat, és onnan ki kellett jelentkeznem, így nem volt állandó lakcímem. A mostani albérletbe, ahol átmenetileg lakunk, nem tudok állandóra bejelentkezni, de csak ideiglenes cím nem szerepelhet a lakcímkártyán. Emiatt az van ráírva, hogy II. kerület lakcím nélküli. Mikor ezt felvázoltam Fülöpnek, rámnézett és megkérdezte, hogy "Maga homeless???? Mert akkor ne is töltsük ki, hajléktalanoknak nem jár ez a kezelés"."Úgy nézek én ki? Nem, nem vagyok az, csak nincs állandó lakcímem." "Hát akkor nem írom alá a paírt, amíg nem tisztázza az OEP-pel, hogy ilyenkor mi a teendő."
Ez volt az a pillanat, mikor leborultam az asztalra majd határozott hangon, taglalva azt mondtam: Doktor úr, én ezt nem bírom tovább. Három kisbabát veszítettem el, plusz a munkámat, mert állandóan valami kórházban, kivizsgáláson vagyok, vagy egy papír után szaladgálok. Nem teheti ezt meg velem!" Szegény másik lány csak nézett, hogy mi bajom van, szerintem azt hitték, hogy mindjárt átmászok az asztalon és nekiugrok, ez persze nekem is eszembe jutott, de aztán átfutott az agyamon, hogy rajta kívül senki nem tud rajtam segíteni, ezért most ezt a szitut is (mint eddig ezer más hasonlót) le kell nyelnem.
Addig-addig, hogy megígérte, ha beszéltem az OEP-pel, bármikor aláírja nekem a papírt, meg most minden mást kitöltünk, csak azt az egy végső aláírást kell utólag pótolni. Elküldött árajánlatért a gyógyszertárba, és mikor visszajöttem, leültetett a számítógép elé, hogy akkor írjam meg az anamnézisemet. :))) Ez akkor abszurd dráma téma, hogy már nem is tudok rá mondani semmit. Mivel közben a másik lánnyal is foglalkozott, volt egy kis kavar ("Nem Humaglobin drága, hanem Intratekt. - De Doktor Úr, a múltkor még Humaglobin volt... - Ja, összekevertem a papírjaikat"), de aztán megvolt minden és megbeszéltük, hogy hétfőn megyek az oep-hez és rendezem a soraimat, utána hívjam és aláírja azt a hülye papírt.
Mikor eljöttem, eszembe jutott, hogy a múltkor voltam a Jánosban vizsgálatokon és annak az eredményéért még be kéne ugrani. Persze egymillióan voltak, persze megint elém tolakodtak, persze megint kiderült, hogy fertőzésem van, amire antibiotikumot kell szedni. Hívjam fel a bmc-s dokimat és kérdezzem meg, hogy rendben van-e. Kikönyörögtem a mobilszámát, felhívtam, ráhümmögött, megvettem, most szedem és 2 nap alatt tönkretette a hasam. A múltkor egy antibiotikum kúra után a gasztroenterológián kötöttem ki, szóval örülök...
Mivel ennyi megpróbáltatás nem volt elég, még beugrottam vásárolni, ahol a sorban az előttem fizető faszi a kocsiban hagyta a pénztárcáját és a 20 méteres sor arra várt, hogy behozza, majd mikor kiértem, rohantam a busz után, ami mikor ment el? Igen, abban a pillanatban, amikor a tömött szatyrokkal az ajtóhoz értem. A következő 20 perc múlva jött. Mikor hazaértem, ledobtam mindent és a hűtőből kitéptem a fél üveg rozét és MEGITTAM.
Ma persze az OEP-ben néztek rám, hogy mi a probléma, írjam be a tartózkodási helyemet, és kész. Persze Fülöp ma egész nap műtőben, úgyhogy holnap kell hívnom, szóval a kötekedése miatt ha jól számolom, 4 nap mínuszban vagyok...
