Na szóval, az úgy volt, hogy tegnapelőtt reggel elmentem fél kilencre Fülöphöz a MÁV-ba és onnan hívtam fel, soha nem lehet tudni alapon. Simán lehetett volna, hogy azt mondja, ja, maga még nincs itt, hívjon jövő héten, szóval, biztos, ami biztos, a kórházból hívtam fel. Persze, közölte, hogy menjek vissza "11-re vagy fél 12-re, vagy tudja mit? inkább jöjjön ide fél 12-re, de előtte hívjon fel" Szóval a szokásos kavarás. 11:15-re visszamentem, felhívtam ("Már nem tudom fogadni, mert ketten jönnek hozzám" "De hát reggel megbeszéltük" "Ja, maga az? Akkor várjon a sorára!"-rutin párbeszéd) Aztán vártam, vártam és vártam és 13:00 órakor megérkezett, még szöszölt egy fél órán keresztül és végre bemehettünk hozzá a másik lánnyal.
Egy olyan irodában ültünk, amelyiknek a falán egy óriási lyuk tátongott és az íróasztal le volt takarva fóliával. Csak a szokásosan kellemes magyar egészségügyi állapotok, ezeken én már meg sem lepődök... Előszedtük a papírokat és kézzel kitöltöttük a formanyomtatványokat (igen, azokat, amit neki kellene kitölteni), majd elkérte a férjem spermiavizsgálatának az eredményeit (százhuszonötödszörre is) és közölte, hogy nem csoda, hogy nem maradt meg a baba a múltkor SMOFLIPID ellenére sem, mert ezek botrányosan rossz eredmények. "De doktor úr, erről eddig egy szó sem esett ICSI volt, gondolom, ott kiválogatják a jó spermiumokat", erre ő: "De asszonyom, azóta volt egy konferencia a múlt héten, ami erről szólt és én voltam az elnöke" Ja, úgy már mindjárt más...
Kitöltöttük a papírokat röpke 1 óra alatt és már rohantam is az OGYI-ba, ahol a portán akartam leadni a borítékot, a portás felszólt az illetékes hölgynek, aki telefonon keresztül kiborult nekem, hogy elege van Fülöpből, hogy miért küldözgeti ide a nyakára az embereket, vegyük tudomásul, hogy ez egy hivatal és hagyjuk őket dolgozni. Elnézést kértem, szép napot kívántam, és leadtam a papírokat az iktatóban.
Tegnap délután már csörgött is a telefon, hogy kész van az engedély, mehetek érte, komolyan mondom, az OGYI az egyetlen hivatal, amiben az elmúlt években pozitívan csalódtam.
Most már csak a tegnapi D-vitamin vérvételem eredményét várom, aztán irány megint Fülöp és megcélozom az OEP engedélyt. Ha ez is megvan, lekopogom, de lehet, hogy még áprilisban nekilátunk a dolgoknak.
