Nemrég ugye megvolt a bizottsági ülés, Fülöpöt felhívtam, hogy mi újság, azt mondta, megkapjuk az IVIG-et! Végül is, "csak" egy újabb vetélés és plusz fél év kellett ahhoz, hogy belássák, amit már a múltkor is tudtunk: nekem erre szükségem van.
Írtam a Galamb dokinak, hogy akkor most mikor kapjuk meg a hivatalos választ és mikor mehetünk vissza a fagyasztott embriókért, azt írta, hogy még ülnek rajta a professzor urak. Hát miért is ne ülnének??? Időnk, mint a tenger.
Tegnap azért a biztonság kedvéért elmentünk Morcoshoz, hogy megbeszéljük vele, mi is lesz a teendő, ha végre megkapjuk a hivatalos engedélyt és utána az OEP engedélyt is, kb. kettőt hümmögött, 5 percig voltunk bent, firkantott egy beutalót és ott is hagyhattunk megint 20.000 forintot. Húszezret. Úgy, hogy még az aktámat se nyitotta ki. Hogyan is nyitotta volna, mikor az asszisztensek gyöngye nem a mienket vitte be neki. Erről ennyit. Persze megint felhúztam magam rajta, hogy mennyire bunkó és ráadásul mennyi pénzt le is gombol a nagy semmiért, de aztán jól végződött az este, mert színházaztunk egyet, meg beültünk kajálni és megint csak rá kellett jönnöm, hogy imádnivaló és szupermegértő férjem van.
