Idén nem vártuk a karácsonyt. Meg is beszéltük, hogy csak csendben ünneplünk, aztán két ünnep között elutazunk valahová. Én nem sütök-főzök naphosszat, kis fát veszünk (eddig mindig mi hoztuk haza a legszebb és legnagyobb fákat) és nagy ajándékot sem adunk egymásnak. A baba lett volna a karácsonyi ajándék, de sajnos idén sem kaptuk meg...
Bármennyire is ellenkeztem, egy idő után mégsem tudtam ellenállni. Először csak egy kis adventi koszorú surrant be a lakásba. Egyik nap bevásárolni mentem és a hazaúton piros bogyókat, tobozokat, fagyal ágakat szedtem össze, meg volt itthon még tavalyról pár gyertya, öt perc alatt meg is volt az egész. Aztán eszembe jutott, hogy a családnak minden évben készítek gasztroajándékot karácsonyra, gondoltam ez idén sem maradhat el, előkerült a szaloncukor recept is, így egy kis idő múlva már azon kaptam magam, hogy teljes gőzzel a karácsonyra készülök. Közben elmentünk karácsonyfát venni, aztán a kisfából egy majdnem egy egynyolcvanas lett, mert ugyanannyiba került, mint a kicsi és még szebb is volt. Az ajándékokat is két nap alatt beszereztem, így már karácsony előtt több mint egy héttel készen volt minden. Közben nézegettem az utazásokat és azt vettem észre, hogy a két ünnep között gyakorlatilag az egész világot kiadták, sehol nem volt egy szabad hely sem, így kíváncsiságból megnéztem, hogy mi a helyzet az ünnep előtt. És láss csodát, Ausztriában találtam egy kis panziót olcsón, gyönyörű helyen, egy síközpont mellett. A webkamera azt mutatta, hogy hó is van, meg ragyogó napsütés is, hát mi kell még? 19- 23-ig lefoglaltuk a szállást, aztán eszünkbe jutott, hogy ha már ott vagyunk, már csak pár száz kilométert kell utazni és a nővéreméket is meglátogathatjuk Olaszországban. A fát odaajándékoztuk a sógornőméknek, akik nagyon örültek neki, mert így nem kellett fél napot ezzel tölteniük.
Időközben beadtam az önéletrajzomat egy helyre, és persze indulás előtti nap hívtak, hogy másnap délelőtt várnak szeretettel az első fordulóra. Szóval reggeli indulás elhalasztva, kiskosztüm, magassarkú elővesz, első forduló gyorsan letudva, aztán irány Ausztria :)
Ausztriában istenien éreztük magunkat. Sétáltunk a hóban, napoztunk 2250 méter magasban, nagyokat ettünk, helyiekkel ittunk és végre visszakaptam az életemet 3,5 hónap után: fürödhettem, szaunázhattam ééééééés végrevégre szerelmeskedhettünk is :)
Olaszországban 18 fokban a keresztlányunkkal kézen fogva sétáltunk a zöld olívaligetben, nagyokat ettünk, játszottunk és sírás nélkül, szeretetben és mosolyogva álltunk együtt a karácsonyfa előtt. Giccsesen hangzik? Az is. De nagyon jó volt, alig akartunk hazajönni. Aztán még gyorsan elmentünk anyósomékhoz is, ahol a sógornőmék tündéri, gyönyörű és csodamosolygós kislánya tette széppé a karácsony utolsó napjait.
30-án megünnepeltük a 10. évfordulónkat, most nem részletezem, de egy üveg pezsgő és egy mécsesekkel körberakott sarokkád csodákat tud tenni :) Délután épp az ágyban heverésztünk, mikor hívtak a potenciális munkahelyről, hogy várnak második körre :) Azóta már azon is túlvagyok és úgy érzem, nem ment rosszul, az első körös feladataimat kifejezetten megdicsérték.
Most jól vagyunk. Ahhoz képest, hogy se gyerekem, se munkám, remekül érzem magam a bőrömben, az önbizalmam kezd visszatérni, újra sportolok, és igyekszem minden nap rendet tenni az agyamban és itthon is.
