Húúú, jó régen nem írtam, íme az események mostanában:
- -Vettünk egy lakást. Nem volt egyszerű ügy, az ingatlanossal is, meg az eladókkal is nehéz volt egyeztetni, de nagy nehezen aláírtuk a szerződést és már a banknak is eladtuk a vesénket, úgyhogy kezdődhet a felújítás, ami ugye minden nap valami meglepetést tartogat. Most ott tartunk, hogy lehet, hogy nem lehet cirkót kiépíteni, mert az összes kémény foglalt a házban. Nem baj, majd fűt a szerelem. A szomszédok sem egyszerűek, van egy sipítózós nő felettünk, aki általában csutkán hallgatja a tévét, alattunk meg egy ideggörcs nyanya, aki minden rezdülésünket figyeli úgy, hogy még ott sem lakunk, és a múltkor feldobott minket a közös képviselőnél, hogy még nem a miénk a lakás és már elkezdtünk felújítani (Nem. Kihívtuk a statikust, aki kettő helyen belekalapált a falba. Kb. 30 másodpercig tartott az "őrjítő kopácsolás".) Mikor megtudta, hogy nemsokára felújítunk, utána pedig gyerekünk fog születni, a szemében láttam, hogy azon gondolkozik, hova tette az Andaxinját. Éljen a nyugodt környék csendes mellékutcája :)
- -Baboló szeptember 5-én kopogott először egy nagyot. V éppen csapatot épített valahol Győr mellett, úgyhogy egyedül voltam itthon. Fura érzés volt, de imádtam, és rögtön tudtam, hogy na ez az! Ezt már nem lehet összetéveszteni holmi bélmozgással :) Írtam V-nek, hogy nincs itthon a macska, cincognak az egerek :) Azóta naponta szórakoztat minket (leginkább engem, de V is érzi a nagyobb rúgásokat). Persze, van, hogy megmakacsolja magát, mint két hete pénteken, amikor ugyancsak egyedül voltam itthon, mert V egy haverjával sörözött. Babó egész nap nem jelentkezett, gondoltam, nem baj, majd a szokásos esti vacsi utáni dörömbölést megkapom. Hát semmi. Ettem csokit, mászkáltam, pöcköltem a hasam, zenét hallgattam, semmi. Hívom a dokinőmet, nem veszi fel. Hívom a nővéremet (ekkor már sírtam), hogy most mi legyen, Nyugtatott, hogy semmi baj, Kata is csinált ilyeneket annak idején. De ha az megnyugtat, menjek be az ügyeletre. Közben dokinő is hívott, akkor már az orromból spriccelt a vér (éljen a stressz), és közölte, hogy irány az ügyelet. Hívtam V-t, rohant haza, kocsiba be, ügyelet, szívhang oké, baba vígan mocorog. Huhhhh. Hatalmas megkönnyebbülés. Aztán persze ahogy elhagytuk a kórházat, abban a pillanatban akkorát rúgott Babó, hogy az oldalam majdnem kiszakadt. Hahaha, vicces vagy, Kisfiam :)
- -A nővéremnek mélyvénás trombózisa van :( A múltkor eltörte a bokáját és ahogy levették a gipszet, ő elkezdett dolgozni, ami nem tett jót a szervezetének. Eleve túlsúlyos, szar ereket örököltünk, plusz már visszér műtétje is volt, szóval adott volt minden egy kis kiadós trombózishoz. Aggódom érte :( Próbálom vele megértetni, hogy életmódot kéne váltania, mert 10 nap múlva 40 éves lesz, nincs pajzsmirigye és az erei is tropák, mi lesz itt 20 éve múlva... A családunkban gyakorlatilag minden betegség pipa (szívinfarktus, tüdőembólia, cukorbetegség, pajzsmirigy, stb), nem kéne még egy elhízással tetézni a dolgokat, ha szeretné látni a lányát esküvői ruhában...
- -Mióta egyre nagyobb a hasam (és ez nem csak a hízásomnak köszönhető), egyre nehezebben mozgok. Konkrétan ketté akar hasadni a szeméremcsontom és a combtövem sem a régi. A legnehezebb mutatványok a zuhanyzás utáni lábtörlés, zokni-, nadrág-, és cipőhúzás, valamint nemrég megállapítottam, hogy újabb kiadást kell rendszeresítenem, az pedig a pedikűrös, mivel azzal sem boldogulok már. Ennek ellenére jövök-megyek, intézem a lakást, sétálok sokat, de egy idő után érzem, hogy köszi, most épp elég volt ennyi (ez általában 5 perc álldogálás, egy mosogatás, már főzés közben is egyre többször ülök le.) És még hol van a vége! :)
- -Megjelent a terhességi csík a hasamon. Persze, nehogy már úgy legyen, mint másnál, az olyan snassz lenne, nekem a köldököm fölött is folytatódik és ferde. De tényleg.
- -Ha már különcködés: bibibíííí, nincs vércsoportooooom. :) Az úgy volt, hogy a múltkori kötelező vérvétel után múlt héten hívott a dokinőm, hogy gáz van, nem tudják meghatározni a vércsoportom és azonnal menjek be és megismétlik a vizsgálatot és elküldik Szegedre. Most várom az eredményt és semmi infóm nincs arról, hogy ez mit jelent vagy milyen következményei lehetnek (pláne a babára nézve). Kicsit para, de remélem, ez is megoldódik. Valószínű az IVIG kavart be, de ebben sem biztosak.
Szóval, nem unatkozunk, de hát nem is én lennék, ha minden simán menne (ezt V is megállapította egyik nap : )
