... ugyanis megkaptam a kiskönyvemet! Ilyen sem volt még, egyszer már volt időpontom a második terhességemnél, de aztán pont aznap műtöttek meg, mikor meg kellett volna jelennem. Szóval ma elmentem és egy nagyon kedves és alapos védőnőhöz kerültem, volt vizeletvizsgálat, vérnyomásmérés, megmérte a súlyomat is, kikérdezett mindenről (volt mit mesélnem...), szóval jó sokáig ott ültem nála. Aztán kezembe nyomta a kiskönyvet és azt ajánlotta, hogy csomagoljam be, mert nem egy szép darab. Mondtam, hogy ennél szebb nem is lehetne, nem is tudja, mióta szeretnék már ilyet :)
Az elmúlt hét is tartalmas volt, hétfőn V. dokinőnél kezdtük, a magánrendelésén. Percre pontosan hívott be és mikor meglátott, a nevemen szólított és megkérdezte, hogy ugye jó hírrel jöttünk. Ő az a doktornő, aki annak idején a loop konizációmat csinálta (azóta is minden doki megdícsérte az eredményt), aztán még hozzá jártam rákszűrésre, de a meddőségi és immundolgok miatt elsodródtam tőle. Mindig nagyon empatikus és kedves volt, mindig emlékezett rám, ezért döntöttem úgy, hogy nála szeretném folytatni a terhesgondozást. Szóval, nagyon örült, mikor meghallotta, hogy babát várunk, gyorsan felvette az adataimat és utána ultrahangon megnéztük a babát, aki már 3 cm és szerintünk gyönyörű :)
Persze bőgtem, pláne mikor megláttam, hogy már van keze és lába és mozog :) Még olyan pici, de nekünk már nagyon nagynak tűnik, V-vel meg is állapítottuk, hogy ilyen nagy gyerekünk még sosem volt. A dokinő is velünk együtt örült, nagyon cuki volt. Aztán rátértünk a gyógyszerekre, alaposan átnézte az eddigi leleteimet, aztán még felírt egy pár vizsgálatot, csak hogy biztosra menjen. Közben én is ezer kérdéssel bombáztam, a kórházról (SOTE II, ahol most ugye átmeneti állapotok vannak), a szülőszobáról, gátvédelem, magánkórházról mi a véleménye, stb. Mindent részletesen elmagyarázott és megnyugtatott minket, hogy inkább az orvos és a szülésznő személye számít, mint a kórház (ezt mi is így ondoltuk, de kellett a megerősítés). Persze az is segített, hogy amikor V. rákérdezett, hogy ha ő most szülne, akkor hol tenné, azt mondta, hogy ő is a SOTE-n. Aztán el kellett sietnie, mert hívták egy szüléshez, de szerencsére így is sikerült mindent megbeszélni, 3/4 órát voltunk bent nála.
Mikor kijöttünk, csak vigyorogtunk, sütött a nap, sétáltunk a Duna-parton és mikor V. megkérdezte, hogy nem fárasztó-e a séta, azt mondtam, dehogy, hiszen a föld felett lebegek. :) Aztán felhívtuk a családjainkat és megosztottuk velük a jó hírt. Anyósom közölte, hogy ő már a múltkori ultrahang óta egyfolytában vigyorog, nem tud a munkájára koncentrálni, mert öt percenként megnézi az sms-t. :)
Csütörtökön Fülöphöz kellett mennem gyógyszerért, persze megint fél órát vártam a rendelője előtt (szerencsére most nincs hideg), aztán egy órát az előző két lányra, aztán jöttem volna én, de ekkor kirobogott fél órára kaját venni. Közben megjött az anyukája, aki az asszisztense is és az üvöltő tv mellett elkezdte hangosan felolvasni, hogy ma ki és miért és hányra jön a doktor úrhoz és majd én várjam meg a végét, mert hiába adott nekem a doktor úr 3 órára időpontot, az ő könyvében csak 4 órától vannak bejegyzések. Mondtam, hogy biztosan nem fogok hajnali 3-ig itt ülni egy receptért, de majd ha a doktor úr visszajön, majd megbeszéljük vele. Persze mikor Fülöp visszajött, rögtön be is hívott, Ilonka néni így hoppon maradt. Végigbeszéltük a gyógyszereket, mit meddig kell szedni, aztán felírt párat és megjegyezte, hogy milyen nyugodt vagyok, és mindig így kéne, mert nem szereti, ha kirohanásaim vannak. Mondtam, hogy a Doktor Úrral sem könnyű, erre közölte, hogy ne hánytorgassuk fel a múltat, a feleségének is mindig ezt mondja :) Kijövekor megsimogatta a karom és minden jót kívánt. Néha egészen kedvelem.
Pénteken elmentem a Rét utcai rendelőbe, ahol egy teljesen alkalmatlan nő közölte velem, hogy úgy csinál csak terheléses cukrot, ha most leveszi a vért, megnézik a cukromat és ha minden rendben, csak akkor csinálja meg nekem a terheléses cukrot hétfőn. Egyébként is, mi ez a beutaló, mert ez magánorvostól van, és ezzel el kellene mennem a háziorvoshoz és majd ő akkor kiállítja nekem a beutalót. Közöltem vele, hogy már 5 éve állandóan valami orvosnál vagy vérvételen vagyok de ilyet még soha nem hallottam és nem értem a magyar egészségügyet. Erre ő felháborodva közölte, hogy ő pedig ebben dolgozik és ő így szereti, ahogy van. Nem leszünk legjobb barátnők.
A sok ide-oda járkálásnak meg is lett az eredménye, pénteken kicsit elkezdtem vérezni.Vagyis nem is igazából vérzés volt, hanem kis alvadt darabkákat láttam zuhanyzás közben, ami nem igazán tetszett. Felhívtam Fülöpöt, aki rögtön ágynyugalmat rendelt el és Duphastont (már csak ez kellett a másik 20 féle gyógyszerhez). V. dokinőt is próbáltam hívni, de nem vette fel. Szombaton aztán a reggeli tusolásánál ugyanez megismétlődött, fogtuk magunkat és berongyoltunk a Margit kórháza (ez volt a legközelebb) és egy nagyon szimpatikus doki meg is vizsgált és megnyugtatott, hogy semmi baj nincs, sehol egy bevérzés, a baba pedig már 4,1 centis :) Megint láttuk, hogy denszel és a szíve is ketyegett rendesen :)
Most megint semmi bajom, szóval tegnap meg ma már sétáltam, a terheléses cukorra is elsétáltam, meg a védőnőtől is gyalog jöttem haza. Rám is fér, mert kicsit híztam és nem szeretném bálnaként kihordani a gyerekemet.
(Ma reggel 65,5 kilót mutatott a mérleg, 88 derék, has 91, botrány és még csak 11 hetes vagyok)
