Januárban megműtöttek, Sztárdoki nagyon segítőkész volt, este 10-kor még V-nek telefonált, hogy jól vagyok-e. Éjszakára még bent marasztaltak, mert az ébredés nem sikerült túl mintaszerűen. Másnap reggel megkaptam a zárójelentést, Sztárdoki elmagyarázta, hogy ez előfordul, biztos beteg lett volna a baba, jobb is, hogy nem született meg. Úgy engedett haza, hogy az első menstruáció után már próbálkozzunk, mert minél hamarabb megfogan a baba, annál nagyobb esélye lesz, hogy nem vetélés lesz a vége. Szóval 2-3 hónap múlva találkozunk a magánrendelőjében.
Először persze ki akartam heverni az eseményeket, egyáltalán felfogni, feldolgozni, mi is történt. Viszonylag hamar sikerült is, azzal nyugtatva magunkat, hogy majd a következő úgyis sikerülni fog. Végigutazgattuk a tavaszt és a nyarat, megjártuk Svédországot, Dél-Tirolt, Olaszországban megünnepeltük a keresztlányunk szülinapját, körbebicikliztük a Fertő-tavat, nyaraltunk Horvátországban és feltöltődve vártuk a következő terhességet.
De hogy ne görcsöljek rá túlságosan, gondoltam, a Nagy Várakozás mellett megvalósítom az álmaimat és mivel imádok főzni, beiratkoztam egy szakácsiskolába. Heti két alkalom + gyakorlat hétvégenként. Szeptemberben el is kezdődött a suli és én boldog és kiegyensúlyozott voltam.
Időközben az egyik ismerősömtől kaptam egy tippet, a csoda neve: talpmasszázs. Ő is két ciklus után lett terhes, próbáljam meg. Gondoltam, veszítenivalóm nincsen, lassan valamivel igazán rásegíthetnénk, hiszen akkor már megint több, mint fél éve próbálkoztunk, el is kezdtem járni szeptember elején szorgalmasan. Olyannyira bejött a dolog, hogy októberben már nem jött meg, a terhességi teszt megint pozitív lett. Öröm, boldogság, szerelem, ez most biztos sikerülni fog. V-vel megbeszéltük, hogy most aztán semmilyen vizsgálatra nem enged egyedül, nem akarom újra átélni a múltkori rossz élményeket.
Ismét Sztárdoki, első alkalommal furcsa volt, hogy nem emlékezett rám, de nagyon alaposan megvizsgált, petezsák a méhben, gratulálok, Ön terhes. Kérdeztem, mi a teendő, hogy biztosan ne legyen semmi gond. Semmi, maga egészséges, szervi baja nincs, ez a terhesség már biztosan sikerülni fog, az első csak azért ment el, mert beteg lett volna a baba. Élje tovább a kis életét, iskola, főzés nem probléma, rengetegen hordanak ki egy terhességet fizikai munka mellett. 3 hét múlva jöjjön vissza, akkor már szívhangot is látunk.
A 3 hét valahogy eltelt, időközben megint fájdogált a hasam, sokat pihentem, de nem paráztam, tudtam, hogy most minden simán fog menni. Sztárdoki második alkalommal sem ismert meg minket, kicsit zsörtölődtünk is, hogy 15.000 forintért alkalmanként legalább a beteglapomra ránézhetne, mielőtt bemegyünk hozzá, de gyorsan feledtette velünk a kisebb incidenst a tény, hogy van szívhang és minden a legnagyobb rendben. Írt egy papírt a kerületi védőnőnek és elküldött vérvételre. Örömködtünk, hogy idáig még soha nem jutottunk el, boldogok voltunk és vigyorogtunk.
Mivel 15.000 forintért vérvételre beutaló nem jár, kénytelen voltam elmenni a kerületi SZTK-ba, hogy kikönyörögjek egy darab cetlit. November végén, két nappal a névnapom előtt kaptam is időpontot. V nem kísért el, mert mondtam neki, hogy csak beszaladok, elkérem a papírt, aztán már megyek is haza főzni, mert másnapra vártuk anyósomékat és a sógornőméket vendégségbe. A doki kb. 90 és a halál közt volt, nem lehetett érteni mit mondott, az asszisztens fordított dokiról magyarra. Ha már itt van, vetkőzzön le, megvizsgálom, anélkül nem adhatok beutalót. Mondom, mi bajom lehet, felfeküdtem a vizsgálóasztalra, ultrahang, és a többi néma csend... Marika, jöjjön már, maga sem lát szívhangot? Bummmm. Ne már, ezt nem hiszem el, ez nem történhet meg megint....Brühühühühü
Valahogy kitámolyogtam a rendelőből, és hívam V-t, hogy megint nem sikerült. Ezt nem hiszem el. Én sem. Rohanok haza. Ok. Brühühühühü.
V. hazaért, megölelt, nem is tudtunk mit mondani egymásnak. Majd felugrott és tombolni kezdett. Eltépte az összes ultrahang felvételt, a leleteimet és szidott mindenkit. A Sztárdokit, a talpmasszőrt, akik hitegettek minket, hogy minden rendben lesz, Istent és általában az egész k... életet.
Hívtam sztárdokit és közöltem vele, hogy ez alkalommal nem szeretnék egy hónapot egy halott embrióval a hasamban tölteni, úgyhogy legyen olyan kedves minél hamarabb műtsön meg. 4 nappal később, pont aznap, mikor a védőnőnél először meg kellett volna jelennem, elbúcsúztunk a második kisbabánktól is, Kérdőjeltől.
