Ez az a kérdés, amit minden áldott nap felteszek magamnak. 5 éve vagyunk házasok V-vel, szeretjük egymást, igazából inkább nagyon-nagyon szeretjük egymást és valaki mégis úgy döntött, hogy ne lehessünk szülők.
Az alapsztori röviden: Esküvő után pár hónappal szabad utat adtunk a babának. Csak arra nem számítottunk, hogy ő nem akart jönni. Éltük a kis mindennapjainkat, próbáltunk okos válaszokat adni a hülye kérdésekre ("Nem akartok gyereket?" és társai), utazgattunk, buliztunk, barátokhoz, rokonokhoz babanézőbe jártunk. Kb. egy év után megbeszéltük, hogy kivizsgáltatjuk magunkat. Nekem sikerült is rögtön beújítanom egy remek kis P3/CIII rákszűrési eredményt, amit felesleges féléves gyógyszeres terápia, majd 2010. novemberben egy loop konizáció követett. Miután valahogy kibekkeltük a gyógyulási időt (pár hét no házasélet, no fürdés, no sport), újult erővel és hatalmas reménnyel vetettük bele magunkat a meddőségi kivizsgálások és kezelések útvesztőibe.
Bár szervi hibát nem találtak, újabb pár hónap meddő (ééérted?) próbálkozás után inszeminációra buzdítottak minket. Az első inszemináció előtt vigyorogva ültem a váróban és nem értettem, a többi pár miért vág olyan búval bélelt fejet. Hiszen ez az a hely, ahol majd segítenek rajtunk. Ez az a hely, ahova majd kilenc hónap után a mi babánk fotóját is kitűzik a dicsőségfalra. 9 hónap és már babaillat tölti be a lakásunkat és mi könnyes szemmel nézzük a nyugodtan alvó kisbabánkat (és/vagy teli pelenkákat kerülgetünk illetve az alvásmegvonás miatt sírunk). Természetesen nem ez lett. Sem az első, sem a második, sőt, a harmadik és a negyedik inszemináció sem sikerült. A negyedik után a doktornő a lombikot javasolta, elő is jegyzett minket 2011. novemberre. Megkaptam az első adag hormon receptjét, fél év múlva találkozunk, jelentkezzünk, ha novemberben megjön és már szúrhatom is a hasamba az anyagot.
Teltek-múltak a hónapok, eljött a várva várt november, recept kiváltva (30 ezer forint), főnökömmel egyeztettem, hogy megyek lombikra, nov. közepén egy-két hétig ne számítson rám, majd hosszú idő után elkezdtem várni, hogy megjöjjön. Igen, kitaláltad, nem jött meg. Teszt, egyedül, otthon, filmbe illő jelenet: két csík. Mi vaaan? Öröm, boldogság, nem értjük, hogy lehetünk ennyire szerencsések. Ennyi várakozás után végre odafönt megértették, hogy mi is megérdemlünk egy kis csodát....
folyt. köv.
